Publikációk és elemzések gyűjteménye.
Publikációk
A világ nem fér el egyetlen válaszban
Egy belvárosi utca átalakításakor ritkán a felfestett csíkok jelentik a valódi vitát. A boltos azt nézi, hány autós tud megállni előtte. A gyerekét iskolába kísérő szülő a zebra hosszát és a lámpa idejét. A kerékpáros az ajtónyitásnyi távolságot, a mentősofőr a fordulási ívet, a...
A találat még nem tudás
Vasárnap este valaki beírja a keresőbe: „Mennyi képernyőidő árt egy kilencéves gyereknek?” A kérdés hétköznapi, a tét viszont nem az. Néhány másodperc alatt érkezik egy gyermekpszichológus interjúja, két egymásnak ellentmondó hír, egy szülői fórum, egy alkalmazásgyártó blogja, eg...
A vita nem párbaj
Egy családi vita késésről indul. Az egyik fél azt mondja: megint nem szóltál. A másik válasza: csak tíz perc volt. Az első ember a kiszámíthatóságot hallja ki a helyzetből, a második az ellenőrzést. Mindketten ugyanarra az estére hivatkoznak, mégsem ugyanazt a veszteséget mérik.
A mondat, amely többet ígér
A bemutatóteremben minden mondat rendben van. Az új AI-rendszer negyven százalékkal gyorsítja az ügyintézést, csökkenti a hibákat, igazságosabb döntéseket támogat, és megfelel az európai szabályozásnak. A diák elegánsak, a grafikonok felfelé mennek, a lábjegyzetek pedig olyan apr...
Egy szavazatban túl sok minden fér el
A szavazófülkében egyetlen jel marad utánunk. Előtte viszont ott volt a lakhatás, az oktatás, a közpénzek ellenőrzése, a külpolitika, az adórendszer, az egészségügy, a kulturális szabályozás és még jó néhány ügy, amelyekben ugyanaz az ember egészen eltérő irányokat tarthat elfoga...
Mit bír el egy mondat?
Kontextus, jelentés és az a pillanat, amikor a rövid válasz túlnövi a saját feladatát Milyen színű az ég? Kék. Egy gyerekrajznál ez hibátlan válasz. Egy útbaigazítás közben többnyire szintén. Egy légköroptikai vizsgán már kevés, naplementében pedig látványosan rossz időzítés lenn...
A kritika után marad valami
Egy városi tér átépítéséről szóló tervet könnyű darabokra szedni. A forgalmi modell túl optimista. A lakossági egyeztetés inkább díszlet, mint valódi beleszólás. A költségbecslés nem számol minden fenntartási tétellel. A látványterv pedig úgy mutatja a nyári árnyékot, mintha a fá...
Világot építeni következményekből
Tegyük fel, hogy egy városban minden felnőtt nyilvános megbízhatósági pontszámot kap. A rendszer a határidőre visszafizetett kölcsönt, a közlekedési szabálysértést, a munkahelyi értékelést és a közösségi bejelentéseket egyetlen számmá sűríti. A történet nyitójelenetében valaki re...
A felismerés nem bizonyítás
Hajnali kettő múlt. Valaki észrevesz egy mintát, amely addig különálló problémákat köt össze. A gondolat először csak érdekes, aztán meglepően sok helyre illeszkedik. Leírja egy nyelvi modellnek. A válasz rendezett, lelkes és részletes. Új fogalmak jelennek meg, kapcsolatok rajzo...
A bizonytalanság nem egyenlő a tanácstalansággal
Reggel nyolc tízre laboridőpont van. Hajnalban történt még egy étkezés, később egy korty üdítő, előző este néhány sör. Az ember ilyenkor nem tudományos problémát akar megoldani. Azt szeretné tudni, érdemes-e elindulni, használható lesz-e a vérvétel, mit kell elmondani, és melyik...
Az önleírás és az önmítosz közötti keskeny sáv
Egy szakmai profil szerkesztése közben a kurzor egyetlen üres mezőben villog. A felület rövid bemutatkozást kér: néhány mondatban kellene elmondani, ki az ember, miben jó, mit épített, és miért érdemes rá figyelni. A valóság ehhez képest széttartóbb. Van húsz évnyi munka, néhány...
Áhítat misztifikáció nélkül
Egy régi felvételen emberek futnak egy omladozó épület felé, miközben minden józan ösztön az ellenkező irányt diktálná. A következő képen valaki egy kórházi folyosón ül, kezében egy idegen számára hozott csomaggal. Aztán megszólal egy zenemű, amelyet az ember már sokszor hallott,...
A rendszer nem azonos a felülettel
Egy alkalmazásban megnyomjuk a „jóváhagyás” gombot. A képernyő egy pillanatra elsötétül, megjelenik egy pipa, és úgy tűnik, mintha a döntés ott, abban a négyszögben történt volna. Közben lehet, hogy adatbázisok frissültek, jogosultságok léptek életbe, értesítések indultak el, pén...
Az irodalom mint következménylabor
Hamletnek van oka kételkedni. Faustnak van oka elégedetlennek lenni. Ádámnak van oka újra és újra megkérdezni, hogy az emberi történelemnek van-e olyan iránya, amelyet nem fal fel a saját következménye. Ezekből még nem következik, hogy bármelyikük helyesen cselekszik. Az irodalom...
Mire jó egy diagram, ha nem dísz?
Egy tárgyalóban valaki kivetít egy hálózati ábrát. A dobozok egyenesek, a nyilak fegyelmezettek, a színek összeillenek. Néhány percig mindenki úgy érzi, hogy végre látszik a rendszer. Aztán megszólal az, aki naponta dolgozik benne, és rámutat két doboz közötti üres helyre: valójá...
Amikor az AI túl szépen ért egyet
Egy hosszú esti beszélgetésben valaki feltölt húsz oldal jegyzetet egy új elméletről. A kérdés arra szűkül, jól látja-e, hogy a keret több régi problémát egyetlen szerkezetben rendez; az ellenőrizhető részek feltárása háttérbe szorul. A válasz udvarias. Kiemeli az eredetiséget, ö...
A játék nem akkor tanít, amikor feleltet
Személyes tapasztalati beszámolóként: 2007-ben egy World of Warcraft privát szerveren SQL-en keresztül görög regéket és mondákat építettem küldetésekké. Amphión története tizenhárom küldetésből álló láncot kapott. A játékos feladatokat oldott meg, helyszíneket járt be, szereplőkk...
Az istenek nem laborjegyzőkönyvek
Apollón alakja zavarba ejtően sok mindent tart össze. Fényes és távoli. Jóslatot ad, zenét rendez, gyógyít, közben az Iliász elején nyilaival járványt küld az akháj táborra. A „Phoibosz” jelző ragyogót, fényest jelent; a delphoi Apollón pedig a jövőről feltett kérdések egyik legf...
Az emberiségdrámától az űrhajó-sitcomig
Vannak művek, amelyek az egész emberi vállalkozást próbálják egyszerre színpadra tenni; egyetlen történet kerete szűk volna hozzájuk. Dante végigvezeti az olvasót egy erkölcsi rend szerint tagolt túlvilágon. Goethe Faustja tudást, élményt, hatalmat és önigazolást akar anélkül, ho...
Amikor a test érzi a fizikát
Egy ütés, forgás, elkapás vagy irányváltás közben nincs idő arra, hogy az ember felírja a táblára az erőket. A testnek kell megoldania a feladatot. Megbecsüli a távolságot, érzi a talaj reakcióját, módosítja az izomtónust, előrejelzi a másik mozdulatát, majd korrigál, gyakran még...
A mozgás is gondolkodik
A játékos nekifut a folyosónak, a fal előtt kissé oldalra fordul, ugrik, majd a levegőben olyan ívet ír le, amely első pillantásra inkább tűnik hibának, mint szándékos mozdulatnak. A következő próbálkozás gyorsabb, mégis rosszabb. A harmadik már majdnem eléri a túloldali peremet,...
Virtuális közösségek, valódi intézmények
Péntek este nyolc óra. A húszfős csapatból tizennyolcan már a bejáratnál várnak, ketten késnek, az egyik gyógyító mikrofonja recseg, a tank új felszerelést kapott, de még nem próbálta ki, valaki pedig a fórumon délután bejelentette, hogy elege van a „folyamatos szervezetlenségből...
A test mint szerkeszthető felület
Egy ember reggel felteszi a szemüvegét, beállítja az inzulinpumpáját, ellenőrzi a hallókészülék akkumulátorát, majd eltakar egy régi műtéti heget a tetoválásával. Egyik mozdulat sem tűnik science fictionnek. Mégis mind ugyanarra a kellemetlenül nagy kérdésre nyit ajtót: hol végző...
A komikum mint civilizációs stresszteszt
Egy vállalat kísérleti laborjában a mozgásérzékelős ajtó nem nyílik ki a fekete alkalmazottak előtt, mert a rendszer kizárólag világos bőrön működik megbízhatóan. A vezetőség a technológia cseréje helyett fehér munkatársakat rendel a kollégák mellé, akik majd kinyitják nekik az a...
A mozdulatból lett metafora
Egy politikai elemző azt mondja, hogy eltolódott a társadalom súlypontja. Egy közgazdász szerint lendületet kapott a piac. A menedzser áramvonalasítaná a szervezetet, az aktivista nyomást akar gyakorolni, a terapeuta pedig az egyensúly visszaállításáról beszél. A társadalomról me...
