Rendszertervezés publikációk
Egy szavazatban túl sok minden fér el
A szavazófülkében egyetlen jel marad utánunk. Előtte viszont ott volt a lakhatás, az oktatás, a közpénzek ellenőrzése, a külpolitika, az adórendszer, az egészségügy, a kulturális szabályozás és még jó néhány ügy, amelyekben ugyanaz az ember egészen eltérő irányokat tarthat elfoga...
A kritika után marad valami
Egy városi tér átépítéséről szóló tervet könnyű darabokra szedni. A forgalmi modell túl optimista. A lakossági egyeztetés inkább díszlet, mint valódi beleszólás. A költségbecslés nem számol minden fenntartási tétellel. A látványterv pedig úgy mutatja a nyári árnyékot, mintha a fá...
Világot építeni következményekből
Tegyük fel, hogy egy városban minden felnőtt nyilvános megbízhatósági pontszámot kap. A rendszer a határidőre visszafizetett kölcsönt, a közlekedési szabálysértést, a munkahelyi értékelést és a közösségi bejelentéseket egyetlen számmá sűríti. A történet nyitójelenetében valaki re...
A rendszer nem azonos a felülettel
Egy alkalmazásban megnyomjuk a „jóváhagyás” gombot. A képernyő egy pillanatra elsötétül, megjelenik egy pipa, és úgy tűnik, mintha a döntés ott, abban a négyszögben történt volna. Közben lehet, hogy adatbázisok frissültek, jogosultságok léptek életbe, értesítések indultak el, pén...
Mire jó egy diagram, ha nem dísz?
Egy tárgyalóban valaki kivetít egy hálózati ábrát. A dobozok egyenesek, a nyilak fegyelmezettek, a színek összeillenek. Néhány percig mindenki úgy érzi, hogy végre látszik a rendszer. Aztán megszólal az, aki naponta dolgozik benne, és rámutat két doboz közötti üres helyre: valójá...
Virtuális közösségek, valódi intézmények
Péntek este nyolc óra. A húszfős csapatból tizennyolcan már a bejáratnál várnak, ketten késnek, az egyik gyógyító mikrofonja recseg, a tank új felszerelést kapott, de még nem próbálta ki, valaki pedig a fórumon délután bejelentette, hogy elege van a „folyamatos szervezetlenségből...
A test mint szerkeszthető felület
Egy ember reggel felteszi a szemüvegét, beállítja az inzulinpumpáját, ellenőrzi a hallókészülék akkumulátorát, majd eltakar egy régi műtéti heget a tetoválásával. Egyik mozdulat sem tűnik science fictionnek. Mégis mind ugyanarra a kellemetlenül nagy kérdésre nyit ajtót: hol végző...
A komikum mint civilizációs stresszteszt
Egy vállalat kísérleti laborjában a mozgásérzékelős ajtó nem nyílik ki a fekete alkalmazottak előtt, mert a rendszer kizárólag világos bőrön működik megbízhatóan. A vezetőség a technológia cseréje helyett fehér munkatársakat rendel a kollégák mellé, akik majd kinyitják nekik az a...
A mozdulatból lett metafora
Egy politikai elemző azt mondja, hogy eltolódott a társadalom súlypontja. Egy közgazdász szerint lendületet kapott a piac. A menedzser áramvonalasítaná a szervezetet, az aktivista nyomást akar gyakorolni, a terapeuta pedig az egyensúly visszaállításáról beszél. A társadalomról me...
