Érvelési minőség publikációk
A találat még nem tudás
Vasárnap este valaki beírja a keresőbe: „Mennyi képernyőidő árt egy kilencéves gyereknek?” A kérdés hétköznapi, a tét viszont nem az. Néhány másodperc alatt érkezik egy gyermekpszichológus interjúja, két egymásnak ellentmondó hír, egy szülői fórum, egy alkalmazásgyártó blogja, eg...
A vita nem párbaj
Egy családi vita késésről indul. Az egyik fél azt mondja: megint nem szóltál. A másik válasza: csak tíz perc volt. Az első ember a kiszámíthatóságot hallja ki a helyzetből, a második az ellenőrzést. Mindketten ugyanarra az estére hivatkoznak, mégsem ugyanazt a veszteséget mérik.
Egy szavazatban túl sok minden fér el
A szavazófülkében egyetlen jel marad utánunk. Előtte viszont ott volt a lakhatás, az oktatás, a közpénzek ellenőrzése, a külpolitika, az adórendszer, az egészségügy, a kulturális szabályozás és még jó néhány ügy, amelyekben ugyanaz az ember egészen eltérő irányokat tarthat elfoga...
Mit bír el egy mondat?
Kontextus, jelentés és az a pillanat, amikor a rövid válasz túlnövi a saját feladatát Milyen színű az ég? Kék. Egy gyerekrajznál ez hibátlan válasz. Egy útbaigazítás közben többnyire szintén. Egy légköroptikai vizsgán már kevés, naplementében pedig látványosan rossz időzítés lenn...
A kritika után marad valami
Egy városi tér átépítéséről szóló tervet könnyű darabokra szedni. A forgalmi modell túl optimista. A lakossági egyeztetés inkább díszlet, mint valódi beleszólás. A költségbecslés nem számol minden fenntartási tétellel. A látványterv pedig úgy mutatja a nyári árnyékot, mintha a fá...
Az önleírás és az önmítosz közötti keskeny sáv
Egy szakmai profil szerkesztése közben a kurzor egyetlen üres mezőben villog. A felület rövid bemutatkozást kér: néhány mondatban kellene elmondani, ki az ember, miben jó, mit épített, és miért érdemes rá figyelni. A valóság ehhez képest széttartóbb. Van húsz évnyi munka, néhány...
Az irodalom mint következménylabor
Hamletnek van oka kételkedni. Faustnak van oka elégedetlennek lenni. Ádámnak van oka újra és újra megkérdezni, hogy az emberi történelemnek van-e olyan iránya, amelyet nem fal fel a saját következménye. Ezekből még nem következik, hogy bármelyikük helyesen cselekszik. Az irodalom...
Mire jó egy diagram, ha nem dísz?
Egy tárgyalóban valaki kivetít egy hálózati ábrát. A dobozok egyenesek, a nyilak fegyelmezettek, a színek összeillenek. Néhány percig mindenki úgy érzi, hogy végre látszik a rendszer. Aztán megszólal az, aki naponta dolgozik benne, és rámutat két doboz közötti üres helyre: valójá...
Amikor az AI túl szépen ért egyet
Egy hosszú esti beszélgetésben valaki feltölt húsz oldal jegyzetet egy új elméletről. A kérdés arra szűkül, jól látja-e, hogy a keret több régi problémát egyetlen szerkezetben rendez; az ellenőrizhető részek feltárása háttérbe szorul. A válasz udvarias. Kiemeli az eredetiséget, ö...
Amikor a test érzi a fizikát
Egy ütés, forgás, elkapás vagy irányváltás közben nincs idő arra, hogy az ember felírja a táblára az erőket. A testnek kell megoldania a feladatot. Megbecsüli a távolságot, érzi a talaj reakcióját, módosítja az izomtónust, előrejelzi a másik mozdulatát, majd korrigál, gyakran még...
A komikum mint civilizációs stresszteszt
Egy vállalat kísérleti laborjában a mozgásérzékelős ajtó nem nyílik ki a fekete alkalmazottak előtt, mert a rendszer kizárólag világos bőrön működik megbízhatóan. A vezetőség a technológia cseréje helyett fehér munkatársakat rendel a kollégák mellé, akik majd kinyitják nekik az a...
